A panelházakról messzirol készült hokép inkább csak szemléltetésre jó.
Egyik barátom kért meg, hogy a nyáron hőszigetelt, és évek alatt lassan, a saját maguk által felújított családi házát nézzük meg, mert kíváncsi arra, jó-e az, ami eddig elkészült, és van-e még olyan, amin javítani lehetne. Így esett, hogy 2013. december közepén összekötöttük a kellemeset a hasznossal, és meglátogattuk Őket.

Egy sátortetős családi házról van szó, amely az 1960-as években épülhetett, vagy legalábbis azokat a jegyeket hordozta magán, mielőtt megvásárolták, és átalakították volna. Az utca felé két szoba, az udvar felé közlekedő, azon túl mellékhelyiségek és konyha. Ezt alakították át egy kissé, kibővítették egy kis terasszal, étkezővel, valamint a végén eljutottak odáig, hogy kicserélték az ablakokat, valamint körbe szigetelték kívülről az egész házat.
A háziak elmondása alapján minden művelet előtt tájékozódtak - elsősorban az interneten -, kikérték szakemberek véleményét, és a végén mindig igénybevették mesterek szakértelmét a kivitelezésnél.
Ottjártunkkor (délután 14:00 és 16:30 között végeztük a méréseket) a külső levegő hőmérséklete +2,3 és +1,5 °C között változott (hűlt), a kinti levegő páratartalma 79,5 %rH és 88,7 %rH között mozgott (emelkedett). Szélcsend és felhős égbolt volt egész nap.
A belső terekben a hőmérséklet 19,5 °C és 21,1 °C között mozgott, a relatív páratartalom 52,7 %rH és 56,9 %rH között változott, nagyjából egyenletes eloszlásban. A lakásban a fűtés vegyes: van egy csempekályha, amit a folyosóról tüzelnek, és a két szobát tudja melegíteni, van kazán, ami radiátorokon keresztül (minden helyiségben) adja le a hőt, és van egy fal, ahol a radiátorokból visszatérő, még meleg csöveket a fal belső felületén kígyóztatják (mögötte hőtükörrel), ami egy kevés falfűtést biztosít az étkezőnek.

A méréseket kívülről kezdtük. Legelőször azt vettük észre, hogy falra tett szigetelőanyaghoz használt dűbelek mennyire meglátszanak. Ez igazából nem feltétlenül jelent hibát, hiszen ha megnézzük a hőképet (1. kép), akkor kiderül, hogy általában csak 1,3 °C a különbség a dűbel hőmérséklete, és a fal többi felülete között. (A dűbel belemélyed az eredeti falszerkezetbe, és onnan hozza kifelé a meleget, vagy nyáron fordítva, mivel a nem műanyag dűbelek nem jó hőszigetelők.) Az eredeti állapothoz - ahhoz, hogy nincs hőszigetelve a teljes fal - képest elenyésző az a hőmennyiség, ami ezeken keresztül közlekedik.
Annál feltűnőbb az az összevisszaság, ahogyan ezek elhelyezésre kerültek. Általában a szigetelő anyagok téglalap formájúra vágva kaphatók, és ezen a falon nem fedezhető fel ez a forma. Persze biztosan meg van rá a magyarázat, hogy miért így helyezték el.

Azután arra lettünk figyelmesek, hogy a külső hőszigetelést a lábazat tetejéig engedték le - itt található a vízszigetelés. Ez a ház régi építésű, és mint minden ilyen rendes ház, ez sem rendelkezik az aljzat felé hőszigeteléssel. Ennek megfelelően az aljzat felől a benti meleg megkerüli a falon levő hőszigetelést alulról, és a lábazat felső széle felé megjelenik a külső felületen, ezzel melegítve a külső levegőt, illetve ezzel folyamatosan hűtve a benti felületeket.
A képen (2. kép) jól látszik, hogy a talaj melege hogyan jelenik meg az alap mellé húzott betoncsíkon. Ugyanez felfedezhető a következő képen is (3. kép), de azon már az is egyértelműen látszik, hogy a fal és az aljzat találkozásánál mennyivel melegebb a külső felület, mint pl. középen. Ez viszont egyértelmű hiba, amit úgy kellett volna orvosolni, hogy a falon levő szigetelést az aljzat tetjére is rá kellett volna engedni, vagy inkább a teljes aljzatot is szigetelni kellett volna. Ezzel a lakás belsejében a fal közeli padló és a fal alja melegebb lenne, kevésbé hűtené a lakás levegőjét. Persze ezen a vonalon az is közrejátszik, hogy a szigetelés alsó szélénél az indító profil lemezből készült, ami megintcsak jó hővezető. Ha a lábazat aljáig engedték volna a szigetelést, akkor az indító profil is oda kerül, tehát sokkal messzebb a padló szintjétől.

A következő (4. kép) a tulajdonosnál kiverte a biztosítékot. A házban levő ablakokat kicserélték, és mesterrel szereltették be - persze mindenki ismeri vagy gondolhatja, hogy ez mekkora felfordulással, és mindenféleképpen porral jár.
Itt mindkét képen látszik (4-es és 5-ös kép), hogy a párkány meleg az ablak mellett, és még a külső szélénél is melegebb, mint a környezet. A 4-es képen az is felfedezhető, hogy az ablak melletti függőleges sík nem annyira meleg, mint a párkány. Ezt az egyel lejjebb levő kép (6. kép) is bizonyítja, ahol egyértelműen látszik, hogy természetesen jön valamennyi meleg kifelé, azonban lényegesen kevesebb, mint a párkányon kereszül.

Amikor rákérdeztünk, hogy ugyan mi lehet az oka, akkor kiderült, hogy a mester azt mondta a tulajdonosnak, hogy az ablakok alját soha nem kell szigetelni, sőt soha nem kell zárni, mert ott levegőznie kell. A két oldalán és a tetején rendesen kitöltötte a szerelési hézagot purhabbal, de az alja gyakorlatilag üresen maradt. Az ablak alatti külső és belső párkány széle takarja a jó 1 cm-es rést csak. A gond ezzel csak annyi, hogy ennek a kijavítása sokba kerül, mert mindkét oldalon a párkányokat „rendesen” befogatták a falba, nehogy elmozduljanak.
A következő kép (7. kép) mutatja, hogy belül hogyan jelenik meg a hideg a párkányon. Persze ebbe itt bele kell azt is kalkulálni, hogy a párkány mellett közvetlenül ott van a radiátor, ami viszont fűti, tehát itt nem annyira látványos. Az viszont egyértelműen látszik itt is, hogy a párkányon és a sarokban szélesebben jön be a hideg, mint a falon felfelé haladva.

A belső méréseknél is találtunk azért egy érdekes dolgot - a plafonon, több helyen is. A plafon felülről van szigetelve, elméletileg egyenletesen.
Ezen a képen (8. kép) az látszik, hogy a falban egy beépített szekrény van, közvetlenül a plafon alatt van a teteje (a ferdén húzódó vékony fekete vonal a plafon és a fal találkozásának vonalát jelöli). A fal kis darabján az látszik, hogy nagyjából egyenletes, 19 °C körüli a hőmérséklet. A plafon viszont érdekes formákat mutat még azokon a helyeken is, ahol nem annyira hideg a felülete. Egy egyenletes szigetelés semmi esetre sem így néz ki, függetlenül attól, hogy milyen anyagból készítették.

A ház asszonya volt kíváncsi egy másik beépített szekrényre. Azt mondta, hogy amikor kinyitja az ajtaját, akkor mindig nagyon hideg áramlik ki onnan, illetve néha már úgy érezte, mintha dohos szaga lenne az oda betett ruháknak.
Kinyitottuk az ajtót, és elkészítettük ezt a fotót (9. kép). A képen jól látszik, hogy mennyire hideg van a felső sarokban, tehát nem véletlenül érezte a hideget.
A helyiség levegője 21,1 °C-os volt, és 52,7 %rH relatív páratartalommal rendelkezett a méréskor. Ez azt jelenti, hogy 11,1 °C a harmatpont, ami messze alatta van még a képen jelölt leghidegebb pontnak, tehát nedvesség ekkor még nem csapódik ki. Viszont ez a helyiség egy légtérben van a konyhával, és ide nyílik a fürdőszoba ajtaja is, tehát előfordulhat, hogy ugyanilyen hőmérsékleti viszonyok mellett megemelkedik (pl. egy nagyobb főzés folyamán) a páratartalom. Ha ez bekövetkezik, és a relatív páratartalom eléri a 66,7 %-ot, akkor már megindul a nedvesség kicsapódása ilyen hőmérsékleti értékek mellett is.
Ezen úgy lehet segíteni, hogy a teljesen zárt ajtókra szellőzőket építenek be alól és felül egyaránt, így az oda bejutó melegebb levegő magasabb hőmérsékleten tartja a szekrény belsejét, így a harmatpont is magasabbra tolódik. Pl. ha a szekrény belsejében levő leghidegebb pont csak 2 °C-kal magasabb (tehát 16,7 °C), akkor a páralecsapódás is csak 76 %-nál kezdődik meg.
Valós és hőkép egymáson. Külső kép. Látszanak a dübelek a hőképen. Valós és hőkép egymáson. Külső kép. A lábazat mellett meleg a járda. Valós és hőkép egymáson. Külső kép. A lábazat alja és teteje meleg. Valós és hőkép egymáson. Külső kép. Az ablakpárkányon látszik a meleg terjedése. Valós és hőkép egymáson. Külső kép. Az ablak alatt terjed kifelé a meleg. Valós és hőkép egymáson. Külső kép. Az ablak melletti rész. Valós és hőkép egymáson. Az ablak alatt jön befelé a hideg. Belső kép. Valós és hőkép egymáson. Furcsa alakzatok a plafonon. Valós és hőkép egymáson. A beépített szekrény belseje, amely néha dohos szagot ad.