A panelházakról messzirol készült hokép inkább csak szemléltetésre jó.
Amikor valamilyen ok miatt meghívnak egy munka elvégzésére, akkor előfordulhat, hogy a hőkamera kijelzőjén megmutatjuk a rendellenességeket, és ezzel el is végeztük a munkát. Ezek olyankor fordulhatnak elő, amikor csak egy konkrét hibát kell megkeresni. Ha azonban az a feladat, hogy egy lakást vagy épületet teljes egészében felmérjünk, akkor arra van szükség, hogy képeket készítsünk, majd azokat kielemezzük - ez fog igazán pontos hőtérképet adni az adott helyről.
Sokszor elhangzik az a kérdés, hogy mennyi hőkép készül. Ezt előre nem lehet megmondani. Képzelje el mindenki azt, hogy van a kezében egy normál fényképezőgép, és az a feladat, hogy minden részletet fényképezzen le. Egy sarokról nem biztos, hogy csak egyetlen képet készít, mert több szögből fényképezve tényleg minden részlet láthatóvá válhat. Ugyanígy van ez a hőkamerával is. Egy teljes lakás vagy épület feltérképezése esetenként akár több száz fényképet is eredményezhet.
Kiértékelés után az elkészült hő és valós képekkel, valamint a kiértékeléssel visszatérünk, és megbeszéljük a tapasztaltakat. Ekkor a megrendelő megkapja ezeket, hogy a későbbiekben is fel tudja majd használni. Viszont ahhoz, hogy később is megfelelően tudja értelmezni, tudnia kell bizonyos dolgokat.

Ezek a képek minden számítógépen, tableten, okos telefonon megjeleníthetők, mert szabványos JPG képeket állítunk elő. Az egymáshoz tartozó valós és hőképek azonos sorszámot kapnak, így mindig egymás mellett lesznek, és ha a hőképen valami nem egyértelműen beazonosítható, akkor ott van a valós kép, ami segíteni fog. A valós képek nem művészi jelleggel készülnek. Ezeknek egyetlen célja van, hogy a hőképen látható részletet be lehessen azonosítani. Ezek sokszor kissé homályosak, elmosódottak, de a lényeg látszik rajtuk.
A valós képeken nagyobb terület látszik egy adott helyből, mint a hőképen. Ez azért van, mert a beépített digitális kamerának nagyobb a felbontása, mint a hőkamerának. Így a hőképen megjelenő részletek mindig a valós kép közepén helyezkednek el. Ez különösen igaz, ha teleobjektívvel dolgozunk, ilyenkor a valós képhez viszonyítva még kisebb a hőképen megjelenő részlet.

Minden hőkép mellett van egy hőmérsékleti skála, amely mutatja, hogy a képen megjelenő színek hány fokot jelentenek. A hidegebb területek jellemzően sötétebb, a melegebb területek jellemzően világosabb színnel jelennek meg. Ezért is fontos tudni amikor egy hőképet nézünk, hogy az külső vagy belső felvétel-e. Tételezzük fel, hogy a képek télen készültek. Ha külső felvétel, akkor a melegebb területeket kell keresni, mert kint hideg van, a meleg csak bentről jöhet kifelé, és mutatja a hibákat. Ha belső a felvétel, akkor bent meleg van, a hideg kintről jön befelé, tehát a hideg területeket kell keresni, mert ott vannak hibák.
Nem szabad azonban csak a színekre hagyatkozni. Mindig be kell azonosítani, hogy egy szín hány fokot jelent azon a hőképen. Ez azért is van, mert jellemzően a hőképeket úgy állítjuk elő, hogy a hőmérsékleti skála az adott hőképen a minimum és maximum értékek között a teljes színpalettát mutassa, mert így könnyebb egy-egy értéket meghatározni. Így előfordulhat, hogy két képen ugyanaz a szín teljesen eltérő értéket jelent. Néhány fokos különbség is megjelenhet a hőképen nagyon eltérő színekkel, illetve más esetben nagyobb eltérés is hasonló színekkel.

A hőképeken megjelenített hőmérsékletek elsősorban arra jók, hogy a különbségeket mutassák, és nem feltétlenül mutatják a pontos hőmérsékletet. A hőmérsékletek szempontjából lehet teljesen pontos hőképeket is készíteni, de ahhoz nem elegendő az a néhány óra, amit egy-egy helyen eltöltünk. Teljesen pontos mérések kivitelezéséhez sokkal több időre, és sokkal több mérésre van szükség. De általában ez nem is cél, és a valóságban legfeljebb tized fokokkal térünk el attól. A különbségek viszont így is jól láthatóak, és ez a lényeg.

Az általunk használt hőkamera a 8-14 mikrométeres tartományban dolgozik. Ez az oka annak, hogy ez a kamera nem lát át az üvegen. Viszont az üveg felülete nagyon síma, így ebből és az anyaga tulajdonságaiból következően ezeket a sugarakat visszaveri. Így fordulhat elő, hogy az üveges felületeket is tartalmazó hőképeken rajta van a képet készítő által kibocsátott sugaraknak köszönhetően a hőtükörképe is. A legfelső hőképen látszik a képet készítő személy hőtükörképe, míg alatta a valós képen látszik a tükörkép, és az üvegen keresztül még két személy.

A képek készítése során igyekszünt minden lehetséges zavaró körülményt figyelembe venni. Ilyen például egy jól felfűtött cserépkályha, amely ontja magából a hősugarakat, és erősen torzíthatják a környezetében mért értékeket. Jellemzően a belső felvételek esetében ezek a gondok megoldhatók. A külső felvételek esetén azonban a hőmérsékleti értékek több fokkal is eltérhetnek a valóságtól (ez is kiküszöbölhető lenne több mérés elvégzésével). Ennek nagyon sok oka van, de egyik legjelentősebb az, hogy a világűrből -273°C körüli hőmérséklet sugárzik, amely a felületekről visszaverődve módosítja a mért értékeket. Ezt a sugárzást csak a felhőtakaró tudja módosítani, de mi ilyen takarót nem tudunk biztosítani a külső mérésekhez. Ennek a besugárzásnak a módosító hatását csak számítással lehet korrigálni. Ennek ellenére a különbségek itt is jól mutatják a hibákat.

Találkozhatunk néha olyan hőképekkel, amelyek igazából nem is hőképek, hanem inkább páraképnek lehetne nevezni. Ezek általában zöld-sárga-piros színben játszanak: zöld jó, piros rossz. Ezen képek alapja valójában hőkép, csak a levegőben lévő páratartalmat is figyelembe véve készül, és azt mutatja, hogy az adott helyen páralecsapódás szempontjából milyenek a viszonyok. A pirossal jelzett területeken szinte biztos a páralecsapódás, míg a zölddel jelzetteknél nem valószínű a nedvesedés. Egy lakás esetében az ideális páratartalom 40% és 60% között mozog. Ha a páratartalom folyamatosan ezen szintek alatt és felett van, akkor biztosan kialakul a benne élőknél valamilyen egészségügyi probléma. Ráadásul a tartósan nedves helyeken megtelepszik a penész, és megindul a gombásodás. Ezeken a képeken is van skála, csak ez nem hőmérsékleti skála, hanem a relatív páratartalmat mutatja.

A többi kép magyarázata: (fentről lefelé haladva)
Az első kettő magyarázata fent olvasható.
A harmadik és negyedik hőkép ugyanannak az ajtónak a két oldaláról készült, az első kívülről, a második belülről. A külső képen a meleg foltokat kell keresni, a belső képen a hideg foltokat.
Az ötödik, hatodik és hetedik kép ugyarról a sarokról készült. A valós képen (hetedik) jól látszik, hogy itt egy szekrény mellett a falon fűtéscsövek vannak, lent a padlón pedig elosztó. Kettővel felette a hőképen (ötödik) látszik, hogy a fűtéscsövek melege sem tudja a sarkot annyira felmelegíteni, hogy azt ne lehessen hidegnek nevezni. A hatodik kép a relatív páratartalom alakulását mutatja ezen a helyen. Látszik, hogy a padlón - különösen a sarok felé haladva - egyre pirosabb, ami annyit jelent, hogy egyre nagyobb a valószínűsége a pára lecsapódásának.
Utolsó kettő (kedvenc): egy ismerősnél jártunk, és csak kíváncsiak voltak, hogyan működik a kamera. Ezek a képek ekkor készültek. A valós képen jól látszik, hogy a sarokban nincs semmi sem. A hőképen látszik, hogy valami egy csíkban és annak a végén egy foltban nagyon felmelegítette a falat. Kiderült, hogy ott egy elektromos vezeték húzódik, a végén egy kötésdoboz, amiből átmegy a kábel a fal másik oldalára, és ott folytatódik tovább. Ez a vezeték azért melegedett fel ennyire, mert túl volt terhelve.
Hőképen üveg felület, amelyen látszik a képet készítő hőtükörképe. A tükörképes hőkép helye valódi képen. Látszik a tükörkép, és két alak az üveg mögött.



Betétes bejárati ajtó hőképe kívülről. Betétes bejárati ajtó hőképe belülről.



Szekrény melleti sarok hőképe fűtéscsövekkel. Szekrény melleti sarok hőképe a páratartalmat kiemelve. Szekrény melleti sarok valós képe.



Egy helyiség sarka a hőképen. Látszik egy vízszintes meleg vonal és egy meleg folt. Ugyanez a hely, csak valós képen.