A panelházakról messzirol készült hokép inkább csak szemléltetésre jó.
Egy, az 1960-as - 1970-es években épült sátortetős ház lakói panaszkodtak arra, hogy az emeleti helyiségekben sok helyen nedvesek a falak, sőt néhol már a penészesedés is megindult. A penész ellen sűrű takarítással, és elektromos pára elszívókkal védekeznek folyamatosan. A földszinten kicsit jobb a helyzet, de a sarkokat itt is szabadon kell hagyni, illetve a falakra sem szabad rátolni a bútorokat, legalább 15 cm távolságot kell hagyni. (A mérés idején a külső hőmérséklet +7,8 °C volt, az időpont pedig késő ősszel, este 19 óra magasságában.)

A földszinttel kezdtünk, és itt azt tapasztaltuk, ami más helyeken is jellemző egy szigeteletlen, 30-40 cm-es (változó) téglafal esetében (nem tudjuk milyen téglából épült, az biztos, hogy tégla). A tapasztalat pedig az, hogy ezen épületeknél hidegek a falak, hiába van az épület levegője felfűtve. Az egész épületben műanyag nyílászárók voltak beépítve. A falak mindenütt (a belső terekben) valamilyen diszperziós festékkel voltak festve.

Elindultunk az emelet felé, és a lépcsőfordulóban találtunk valamit, ami egy kicsit megállított (1. kép). Ez egy hidegfolt volt a falban. A jelenlegi tulajdonos erre vonatkozóan semmi felvilágosítást nem tudott adni, mivel nem Ők építették, azt azonban tudja, hogy a fal másik oldala teljesen ép, és nincs rajta / benne semmi sem. A kép jobb oldalán látható helyiségben ennek a folytatása nem látszódott, azonban a képen, a falra akasztott kép mögött látszik, hogy valami hidegebb (sötétebb) tovább fut. Ez kb. az emeleti padlószint magasságában van, így ráfogtuk, hogy ez egy beton koszorú lesz, amelyből függőlegesen - megerősítés képpen - pillér emelkedik ki valameddig. A hőképen jól látszik, a hőmérsékleti profilon pedig számszerűsíthető, hogy mennyivel hidegebb a fal azon a területen, ahol a hidegfolt található.
1. kép. Valós és hőkép, valamint profilvonal mentén mért hőmérsékleti értékek. A lépcsőn felfelé haladva találtuk ezeket az eltéréseket.
A többi helyiséget is körbe járva azt tapasztaltuk, hogy több helyen is van ilyen hidegfolt (2. kép). A körbefutó beton koszorúval az volt a gond, hogy nem mindenütt látszódott. Olyan volt, mintha időnként nem is lenne.
2. kép. Valós és hőkép, valamint profilvonal mentén mért hőmérsékleti értékek. Valószínűleg egy betonpillér, amit a fal téglái közé öntöttek.
Miután körbejártunk mindent, kiváncsiak lettünk arra, hogy mennyi az eltérés a normál fal, és a falban található hidegfoltok U értéke között (3. kép), ezért végeztünk ismét néhány mérést. Ezeknél a méréseknél a kamera lézerjelölőjével jelöltük ki a falhőmérséklet mérő érzékelőinek helyét, hogy pontosan azt mérjük, amit szeretnénk. Ezek az U értékek csak a pillanatra jellemző értékeket adják vissza, viszont mindegyik mérést ugyanazon körülmények között hajtottuk végre ugyanakkor, tehát amire kíváncsiak voltunk, az a különbség, ami jól mérhető.
A normál téglafal U értékének átlaga 0,9 w/m2k körül mozgott. Ezzel szemben a hidegfoltoknál rendre nagyobb értékek jöttek ki 3,1 w/m2k -nél. Az is kiderült, hogy jellemzően azokon a helyeken nedvesedik és penészedik a fal, ahol ezek a hidegfoltok vannak. (Ez logikus, mert ezeken a helyeken sokkal hidegebb felülettel találkozik ugyanazt a páramennyiséget tartalmazó levegő, így itt mindig ki fog csapódni a pára hasonló hőmérsékleti viszonyok mellett.)

3. kép. Valós és hőkép, valamint két profilvonal mentén mért hőmérsékleti értékek. Látszik, a falvédő mennyivel melegebb.
Ezen felül is találtunk egy-két olyan eltérést, amely építési hibára utal. Egy ilyet mutat a 4. kép, amelyen az látszik, hogy ahol a ferde plafon és a függőleges fal találkozik, ott nem egyenletes az összeépítés (P1 vonal). A hőmérsékleti profilon nem szabadna ennyire hullámoznia a hőmérsékleti értékeknek, annak egyenletesnek kellene lenni. Ez mutatná a ferde holker homogenitását, a szigetelés és összeépítés egyenletességét. A másik szembetűnő dolog, hogy a plafon hőszigetelése sokkal jobb, mint a falé (P2 vonal). Ez végülis nem csoda, hiszen a fal csak tégla - ennek megfelelő hőszigetelő képességgel, a plafont pedig valamilyen (nem tudjuk milyen) hőszigetelő anyaggal terítették be - a képek szerint megfelelően.

4. kép. Valós és hőkép, valamint két profilvonal mentén mért hőmérsékleti értékek. Látszik, hogy a fal hidegebb, mint a plafon.
Még egy dolog került előtérbe a hőkamerás vizsgálat során. Ez pedig a földszinten levő kandalló kéménye, az emeleti szobából nézve. A falban felfutó kémény rengeteg meleget szállít kifelé - ez a jó huzatnak köszönhető. Látszik a falon, hogy mennyivel melegebb a kémény, mint a környezete. Mivel a kémény sem szigetelt, ezért a kémény átadja az általa szállított meleg egy részét a padlónak is - ez látszik a képen, ahogyan a kémény előtt félkörben felmelegíti a padlót - a P1 hőmérsékleti profilon egyértelműen nyomon követhető a melegedés mértéke. A kémény melegét a P2-es profil mutatja. A padlón láthatók a lábnyomaink melege, azok a kisebb meleg foltok össze-vissza, ahogyan lépkedtünk, ezt mutatja a P3-as profil. A P4-es profilon csak azt érzékeltettük, hogy a szoba függőleges hőmérsékleti eloszlása egyébként megfelelt a normálisnak.
Ezzel a kandallóval és a kéményével nincs semmi baj - mondhatnánk a P1-es profilt nézve, hiszen a padló és a kémény közötti különbség csak 1-2 °C. Ez így is lenne, csakhogy a kandallóban két napja nem égett a tűz!

5. kép. Valós és hőkép, valamint négy profilvonal mentén mért hőmérsékleti értékek. Látszik, hogy a földszinten levő kandalló kéménye mennyire felmelegíti a falat és az emeleti padlót, habár két napja nem égett benne a tűz.