Fontos tudni, hogy mire lehet számítani.
U érték mérés menete
Vegyünk példának egy családi házat, amelyen az egyik fal U értékét akarjuk megmérni. A mérés elvégzéséhez a felületi hőmérséklet érzékelőket a mérendő felületre rögzítjük (jellemzően gyurmával). Az érzékelőt csatlakoztatjuk a Testo 635-2 műszerhez. A fal másik oldalán a páratartalom érzékelőt csatlakoztatjuk a rádiófrekvenciás markolathoz, azt bekapcsoljuk, és beállítjuk a mintavételezés idejét. A Testo 635-2 műszert is bekapcsoljuk, majd beállítjuk az adatrögzítés rendszerességét (milyen időközönként mentse a kapott értékeket). A rádiófrekvenciás markolat küldi a fal egyik oldalán mért hőmérsékletet és relatív páratartalmat, a közvetlenül hozzá csatlakoztatott felületi hőmérséklet érzékelő küldi a falfelület három pontján mért értékeket, valamint a környezeti levegő hőmérsékletét. A kapott adatokat nem muszáj letárolni, azonnal leolvashatók a kijelzőről, és máris lehet használni.

Van azonban egy kis különbség egy nagyjából állandó hőmérséklettel rendelkező térben levő hűtőszekrény és egy lakás fala U értékének mérése között. Ez a különbség a körülmények. Ha a hűtőszekrényt nézzük, akkor a belső hőmérséklete nagyjából állandó, a lakás hőmérséklete szintén. A lakásban azonban néha melegebb van (bekapcsolt a központi fűtés, begyújtottak a kályhába), néha hidegebb (éjszakai üzemmódba kapcsolt a kazán és kevesebbet fűt, kihúnyt a tűz a kályhában és kihűlt a kályha). A lakáson kívül néha süt a nap, néha éjszaka van és lehűl a levegő, a szél pedig időnként fúj. Ezért ha egy hűtő falának az U értékét kell megmérni, akkor elegendő egy rövid mérést végrehajtani (néhány perc, ameddig a műszerek beállnak), míg a fal esetén hosszú mérés sorozatra van szükség.
Vegyük sorra, hogy a műszer mit érzékel. Ha kívülről szélcsend van és süti a nap a falat, akkor ott melegebb van, míg esetleg a lakásban hidegebb, mert még nem értek haza a munkából, tehát nem ég a tűz a kályhában. Ekkor jobb U értéket kapunk, mert a fal két oldalán kisebb a hőmérséklet különbség, tehát ebben a pillanatban úgy tűnhet, hogy jó az U érték. Aztán este felé hazaérnek a háziak, és begyújtanak a kályhába, míg odakint lement a nap, és erősen hűl a levegő. Ekkor nagyon rossz U értéket kapunk, mert kint már hideg van, a fal belső hőmérséklete még nem melegedett fel, de a levegő a belső térben már meleg, tehát a műszer a kapott értékek alapján nagyon gyenge U értéket számol.
Ahhoz, hogy pontos U értéket kapjunk egy ház faláról minimum 96 órás (4 nap) folyamatos mérést kell elvégezni. A mérés sorozat végén számítógéppel pontosan meg lehet határozni, hogy az adott falnak mekkora U értéke van. (Ez nem jelenti azt, hogy négy napig folyamatosan ott vagyunk, csak a műszereket hagyjuk ott.)

U érték
Tehát az U érték mondja meg, hogy egy hőhatároló felületnek (falnak) milyen a hőszigetelő képessége. Minél kisebb az U érték, a szigetelés annál jobb.
Az U érték mértékegysége W/m2K. Megmondja, hogy egy m2 felület esetében, ha a felület két oldalán 1K (1 °C) a hőmréséklet különbség, akkor hány W hőenergia áramlik folyamatosan.

U érték példa
Egy példán keresztül ez így néz ki: vegyünk egy 10 m-szer 10 m-es alapterületű, 2,5 m magas falakkal rendelkező épületet alapul, amelynek falai ugyanolyan hőszigetelési képességekkel rendelkeznek, mint a plafon és a padló. Belső hőmérséklete mindenütt 22 fok. Tételezzük fel, hogy most tél van, tehát társítsunk kinti hőmérsékletnek -3 °C-ot. A műszerek által mért U érték pl. 0,5 W/m2K.
A számítás a következőképpen zajlik:
1. kiszámítjuk mennyi a fal két oldalán a hőmérséklet különbség: ez a példánkban (+22 °C) - (-3 °C) = 25 °C (= 25 K)
2. kiszámítjuk, mennyi az épület összes határoló felülete négyzetméterben: ez összesen 300 m2 (a négy fal: 10m x 2,5m x 4 oldal = 100, plusz a mennyezet és a padló 10m x 10m x 2oldal = 200)
3. beszorozzuk a felületet és a hőmérséklet különbséget: 300 m2 x 25 K = 7500 m2K, ezzel megkaptuk az összes felületre számított összes hőmérséklet különbséget
4. ezt az értéket szorozzuk az U értékkel: 7500 m2K x 0,5 W/m2K = 3750 W.
Tehát ennél az épületnél 3750 W hőenergiát kell folyamatosan pótolni egy téli fűtési idényben ahhoz, hogy a fenti hőmérsékleti viszonyok meglegyenek.

Pára lecsapódás, páratartalom, penész kialakulása
A levegő mindig (lakásokban mindig, és az emberek életterében jellemzően) tartalmaz valamennyi nedvességet - ezt nevezzük párának. A pára gáznemű víz (ezt nevezzük nagyobb mennyiségben gőznek, vagy ködnek). Hogy a levegő mennyi párát képes gáznemű állapotban magában tartani, az nagymértékben függ a levegő hőmérsékletétől. Minél melegebb a levegő, annál több párát képes megtartani. Ha a levegő már nem képes több párát gáznemű állapotban magában tartani, akkor telítetté válik, és kicsapódik belőle a folyékony víz. Ezt a pontot nevezzük harmatpontnak, amikor a pára kicsapódása megindul.
A relatív páratartalom azt mutatja meg, hogy az adott levegő párával telítettségéhez képest (ez a 100 %, a harmatpont) valójában hány százalék párát tart magában. Ha a relatív páratartalom eléri a 100 %-ot, akkor megkezdődik a pára kicsapódása, tehát a levegő állapota a harmatponton van. Például ha jelenleg a levegő hőmérséklete 20 °C, a relatív páratartalom 70 %, akkor a harmatpont 14,4 °C. Lakások esetében egy szoba hőmérséklete nagyjából állandó a szoba teljes levegő mennyiségét tekintve, viszont vannak olyan helyek, amelyeknél a levegő lehűl. Ilyen helyek jellemzően a sarkok, a nyílászárók környéke, a szekrények és a fal közötti területek, stb. Ha ez a 70 %-os relatív páratartalommal rendelkező levegő ilyen helyre kerül (ahol a hőmérséklet 14,4 °C vagy ettől kevesebb), akkor lehűl és a benne levő pára kicsapódik.
Ha egy épületről van szó, akkor a harmatpont az, amikor megindul a falak nedvesedése. A tartósan nedves falakon pedig kialakul a penész, illetve elszaporodik a háziporatka, aminek már egészségügyi következményei is vannak. Az egészségügyi következményekről kicsit bővebben olvashat ezen az oldalon.

Tehát a levegő párával telítettsége nagymértékben függ a levegő hőmérsékletétől. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy ha egy lakásban nagyon meleg van, akkor sehol nem alakulhat ki páralecsapódás. Előfordulhat olyan eset, amikor a kb. állandó hőmérséklet mellett megnövekszik a levegő vízgőz tartalma. Ilyen eset, amikor egy lakásban a család tagjai egymás után (jellemzően meleg vízben) zuhanyoznak vagy fürdenek a kádban. A csapból kifolyó meleg vízből azonnal nagy mennyiségben kerül a levegőbe pára. A levegő vízgőz tartalma azt jelenti, hogy a levegő (pl. a lakás levegője) mennyi (hány liter) vizet tartalmaz. Persze azt nem mondhatjuk, hogy lakásonként ennyi liter víz van a levegőben, mert minden lakás más és más, ezért a levegő köbméterenkénti víztartalmát határozzuk meg grammokban. Ezért számolunk g/m3 -ben. (1 liter víz = 1 dm3 víz = 1 kg víz = 1000 g víz)
De nem csak közvetlenül a vízből kerülhet pára a levegőbe. Párologtatnak a növények (pl. szoba növények), az állatok (pl. a lakásban lakó házi kedvencek), a gőzölős vasalók (vagy a nedves ruha vasalása), a hajszárítás, a főzés-sütés, sőt maga az emberi test is. A különböző tevékenységeink során mindig jut pára a levegőbe. Ha pl. nyugalmi helyzetben vagyunk, akkor 30-50 g vizet, ha nehezebb munkát végzünk, akkor 200-300 g vizet juttatunk óránként, folyamatosan a levegőbe. Forrás és erről bővebben itt olvashatnak.