A hőveszteség mérése minden olyan felületen lényeges lehet, ahol az adott teret határoló oldalak között folyamatosan vagy időszakosan, nagy hőmérséklet különbségeket kell tartanunk. Akár hűtésről, akár fűtésről van szó, mindkettő esetében lényeges lehet a hideg/meleg fenntartásához szükséges energia mennyisége - ha nem is vesszük számításba a környezetvédelmet, akkor - a pénztárcánk miatt.

Egy adott térben azért kell folyamatosan újra és újra hűtenünk vagy fűtenünk, mert a teret határoló felületeken keresztül folyamatos a hő áramlása. Minél kisebb a hőáramlás, annál kevesebb ráfordítással kell számolnunk. A hőáramlás nagyságát pedig egyértelműen a határoló felületek anyagának hőszigetelő képessége határozza meg. Amennyiben egy felület homogén szerkezetű és a beépítésnél minden szakszerűen történt, akkor a felület hőátadó képességét lehet számítással is meghatározni. Azonban gyakran előfordul, hogy ez nem teljesíthető feltétel, így ezen helyeken szükséges a hőveszteség meghatározása méréssel.

A műszeres mérés hatalmas előnye, hogy minden esetben a valóságnak megfelelő értéket kapunk, míg számítással egy idealizált állapotnak megfelelőt. Ennek végrehajtása nem egyszeri mozzanat - mint például egy kép elkészítése -, hanem egy folyamatos, akár több napon át tartó mérés eredménye. Ha a felület bonyolultabb kialakítású, vagy ha a mérete úgy indokolja, akkor a mérést több helyen is meg kell ismételni ahhoz, hogy az egész felületről képet alkothassunk.

A kapott eredményeket megmutatjuk a mérőműszeren, de ki lehet elemezni számítógépen is, aminek eredményeként a mérésről jegyzőkönyv készülhet - ez a megrendelő igényétől függ.